Záró bejegyzés

Gondban vagyok. Úgy ültem le a gép elé, hogy juszt sem fogok nagy szavakat használni, de szerény blogírói képességeim szabotálják, hogy megkerüljem vagy ügyesen elrejtsem őket.

A meglátogatott 3 ázsiai ország elképesztő. A sűrű program lehetővé tette, hogy - habár csak szőrmentén, a felszínt karcolgatva, ahogy a mottónk is szól - betekintést nyerjünk az ázsiai kultúrába, megismerjük természeti értékeit és megértsük az itt élő emberek világát: láttunk magasan fejlett társadalmat és mélyszegénységben élő közösséget is. Valószínűleg a következő napokban, hetekben még "emészteni" fogjuk a látottakat és a tapasztaltak mélyen beágyazódnak majd életszemléletünkbe. Minderről még korai tanulságot vonni.

Jól kihasználtuk a rendelkezésre álló időt. Egy összesítés az utazásról, számokban:

közlekedési eszköz	utak száma	megtett km
repülő	9	26000
busz	36	3060
vonat	10	1300
motor	11	1100
autó	6	150
becak	4	20
hajó	5	80
gyalog	40	200
Össz.	121	31910

Az utazás, ahogy eddig is, fontos szerepet játszik majd életünkben. Bár eddig sem szégyenkezhettünk ezen a téren, de most kőbe is véssük: évente legalább egyszer, hosszabb időre elutazunk. Ezen cél érdekében anyagi áldozatokat is hajlandók vagyunk hozni más költéseink, kiadásaink kárára.

Jövőre Vietnám, Laosz van soron a tervek szerint. Ázsiával még korántsem telítődtünk!

Szőrmentén blog is lesz még. Mintegy 5000 kattintást számlált és 40 rendszeres napi és kb, 20 bizonyos időközönként bekukkantó olvasónk volt. A család, rokonság és barátok követhették így utunkat, mely figyelmet (és aggódást) szeretnénk mindenkitől megköszönni. A blog írása bumeráng módjára a mi élményünket is erősítette, mélyebben rögzültek így a tapasztaltak. Jó lesz ide visszatérni. 

Sziasztok!

Ni és Tom

40.nap Abu Dhabi - Budapest

Az Air Berlin járatán aludtunk valamennyit, de reggel hét órai érkezésünk után elég nyúzottan pislogtunk az ócska Berlin-Tegel reptéren. Itt határozott lépésre szántuk el magunkat: mivel a következő, pesti gépig még 10 óra volt hátra, megnéztük Berlint.

Hátizsákainkat magunkkal cipelve, napijegyet váltva, bebuszoztunk a belvárosba, az Alexanderplatzra, megnéztünk néhány templomot, elsétáltunk a Spree mentén a Siegelsäule-ig, majd kivillamosoztunk a megmaradt falhoz, megnéztük az emlékhelyet. Végül, ha már ott jártunk, Currywursttal tömtük teli magunkat. Mivel ezen blog témájában nem fér bele Berlin, csak egy itteni "becsakosról" készült fotónkat rakjuk fel, akinek szállítóeszköze ugyan nem nyújt több helyet, mint ázsiai társai, cserébe kissé jobban van karbantartva - valószínűleg gazdája nem lakik benne. Azért persze az ázsiait részesítjük előnyben.:-)

A pesti gép 5 órakor indult vissza, 7 óra előtt meg is érkeztünk, ahol Andi (köszi!!!:) várt minket. Mivel Ni már rekedt volt a fáradságtól, rábeszéltük a taxira, amit Andi ügyesen meg is szervezett nekünk.

Hazaértünk után valamelyest kipakoltunk, aztán ágyba estünk. 

39. nap Kuta - Abu Dhabi

Ébredés és rámolás után, egy fél órás sétával kiértünk a Ngurah Rai reptérre. Air Asia gépünk 9:10kor indult és 11:30kor érkezett meg Szingapúrba. Az utat turbulencia színesítette: Ni, aki ilyen erőset még nem tapasztalt, kissé ráparázott, álmomból ébredve nyugtattam és magyaráztam neki az jelenség okát. A haszna mindenesetre megvolt az ijedtségnek: látván, hogy az előttünk ülő utasok a hirtelen magasságcsökkenés hatására némileg elemelkednek a ülésből, Ni eddig hanyag biztonsági öv használata javul majd. :)

Szingapúr még egyszer lenyűgözött minket, pontosabban kétszer: egyrészt a reptér nem hiába lett 2013 legjobb reptere, mind kialakításában, mind szolgáltatásaiban verhetetlen. Másrészt ugyancsak reptér: az átutazók számára idegenvezetéssel egybekötött városlátogatást nyújt ingyenesen, busszal a belvárosba, a várakozást így hasznosan töltöttük.

Az Etihad Airlines este 8kor induló Abu Dhabi gépe sem késett, eseménytelen, a zömében végigevett út végén, hajnal kettőkor érkeztünk meg az éjjel is 38 fokos Emirátusokba.

Holnapra még két repülőút maradt, egy Berlinbe, egy Budapestre.

38. nap Amed - Kuta

6órakor ébresztett Android barátunk. Az amedi nap a szomszédos sziget, Lombok mögül lábujjhegyen pipiskedve búcsúzott tőlünk. A szokásos 30perc mosakodás+pakolás után kiballagtunk a motorhoz, felmálháztunk. Mivel házigazdánk, Nga ígérete ellenére nem bukkant fel, a kulcsot a kis házikóban hagytuk és elindultunk Kuta, a reptér felé.

Az út mintegy felét lerobogóztuk: természetesen a hegyekben elkapott minket az eső, de az amlapurai reggelivel együtt számolva is, rekordidőt futva 90 perc alatt tettük meg a távot. Az ázsiai robogók nagy kerekeinek köszönhetően egész jól dönthetőek a a kanyarokban. :)

Padangbaiba érkezvén megpróbáltuk leadni a Hondát, mivel azonban nem volt az üzletben a bérbeadó, csak leparkoltunk az üzlet előtt és a kulcsot egyelőre megtartva átslattyogtunk a buszállomásra, hogy lezsírozzuk a maradék visszautat. Itt összetalálkoztunk a Denpasarban reggeli fuvarra vadászó bácsival, aki idehozott minket. Mivel nem ismert meg, dupla árral kezdett, így újra alkudozni kellett, mire megállapodtunk a viteldíjban. A megállapodás után említettem meg neki csak, hogy 10 napja vele jöttünk Padangbai-ig ezért vagyok hajlandó csak "félárat" fizetni: ismerem már a "tarifát". :) Ezután visszaszaladtam még a robogókulcsot leadni, természetesen megküzdöttem a bérbeadóval is: mivel nem este, hanem másnap reggel vittük vissza a motort, egy plusz napot kért, de végül megegyeztünk egy baráti kézfogásban.

11 órakor már Kutában voltunk, sofőrünk kérésünkre a reptéren rakott ki minket. Egy kis kavargás és a szálláslehetőségek felmérése után egy kis szobát béreltünk a még hátralévő éjszakára. Lecuccolás, egy fogatlan ausztrállal és randa indonéz barátnőjével való haverkodás után bevetettük magunkat a városba.

Kuta Indonézia és azon belül Bali Siófokja: különböző éttermek, hotelek egészen a luxuskategóriáig, üzletek egymás hegyén-hátán, masszázs és tetoválószalonok vég nélkül sorakoznak a Legian utcán. A part fantasztikus fehér homokos és szép hullámainak köszönhetően a kezdő szörfösök paradicsoma.

Kilométereken elnyúló tengerpart, háttérben az Agung vulkán

Szörfösök minden mennyiségben, szerencsére zsúfoltság azért nincs

A gyerekek jól elvoltak 

Indonézia függetlenségi napja augusztus 16.

Az ünnep alkalmából felvonuló asszonyok

A sárkány elbújt előlünk sajnos

Naplemente

Ni csak óvatosan tesztelte a hullámokat

Este, sötétedés után és fáradságunk ellenére, még Indonéziától búcsúzva sétáltunk egy nagyot, majd aludni raktuk el magunkat.  

Holnap két repülőút vár ránk, egy Szingapúrig, egy Abu Dhabi-ig.

37. nap Amed

Ni megtanult motorozni, jobban mondva megtette az első lépéseket a soha véget nem érő úton a kis poros Honda nyergében. Elmagyaráztam neki az alapokat, aztán több nap is vezetett egy kicsit. A 37. nap végére már elég határozottan kanyargott a víz feletti dimbes-dombos kis úton, előzgette a falusiakat, míg én a háta mögött kapaszkodtam. Megfigyeltem: a menetszél valahogy mindig széles mosolyra húzta száját, remélem nem fázott meg a kis foga. :-)

 

Este összepakoltunk, elbúcsúztunk a balinéz ismerősöktől. A tengerparton megismert gyerekek kaptak egy kis csokit, igaz, utolsó nap csak az egyikőjük volt a parton, így ő játszotta a futár szerepet - reméljük nem ette meg az összeset. :-)

Holnap visszamegyünk Kutába, hogy közelebb legyünk a reptérhez a másnapi indulás miatt.

36. nap Amed

A mai nap tényleg semmi újat nem csináltunk, ezért 2 nappal ezelőtti, vezetési stílusról szóló bekezdésemet kibővítem néhány képpel, mely főként járműveket és hozzájuk kapcsolódó érdekességeket tartalmaz.

Mindhárom meglátogatott ázsiai országban elöl is kötelező rendszám a motorokon 

Szép állapotban megőrzött Toyota

Malajzia büszkeségei: a Protonok, rengeteg van belőle

Megberhelt Suzi KL-ben

Takarosan becsomagolt Proton

VW a 40-es évekből

Oldtimer

Bogárműhely

Opelet (helyijárat) Medanban

Összetákolt jet-ski

Batak Toyota: nagy becsben tartják ezt a márkát ázsiaszerte

Land Cruiser: Jáván, a Bromo vulkán kalderáját ilyenek szelik keresztül

Személyautó kevés van Indonéziában, inkább egyterű, kisbusz és terepjáró a használatos

Szumátrai távolsági buszok: színes egyéniségek

Mi így közlekedtünk Balin: olcsóbb, gyors és jóóóó

Otthon és munkahely; a becakosok nagy részének annyi a vagyona, ami a képen látható

Holnap az utolsó pihenőnap következik Amedban.

35 nap Amed

Most jött ki rajtunk igazán az elmúlt hetek fáradtsága. Ezen a napon távolról nézve sem üldöztük az aktív programokat. A szokásos sznorkelezés, úszás, Ni részéről napozás mellett az óceán fölötti teraszon töltöttük időnk nagy részét.

Előző este egy étteremtulajjal tárgyaltam, hogy esetleg egy angolul nem beszélő barátjával kimennék hajnalban halászni. Én 2300 Forintnyi összeget szántam maximum a programra, de mivel engedménnyel is a duplája maradt az ár, nem jött létre a megállapodás, hiába mondtam, hogy segítek a halászatban. :-)

Érdekes módon az addig ismeretlen barát ma hajnalban, mielőtt elindult volna az óceánra, mégis felébresztett álmunkból, a kis házikó mellett óbégatva, hátha álmosan engedékenyebb leszek és mégis kifizetem a kért árat. Mikor terve nem jött össze, köpött egyet (aprót köpnek az indonézek, azt inkább csak mintegy utánozva fejezik ki nemtetszésüket, ezt már tapasztaltuk korábban is) és elment. Visszafeküdtem aludni, a halászatra majd egy másik kevésbé profitorientált halásszal vállalkozok. :-)

Ismét gyümölcsök; rávetettük magunkat az előző nap vásárolt, részben még ismeretlen finomságokra. Az egyik legérdekesebb a barna salak, másnéven kígyógyümölcs volt, mely kigyóbőr szerű héjjal, almára emlékeztető hússal rendelkezik és egy pálma termése.

Holnap folytatjuk a mai termelékeny hozzáállást a idő múlásához..