Ááááátvágott egy bajajos ember hajnal 5:30-kor indulva az állomásra menet! A szállásunkról elindulva, rögtön beugrottunk az első csótányba, ami az utunkba került, hogy elérjük a 6:10-kor induló vonatot, még pedig alkudozás nélkül, ami nálam akkor fordul csak elő, ha beteg vagyok.
Elindulás után pár perccel a még sötétben pöfögő, ósdi kis járművünk köhögni kezdett, majd lerobbant. Már majdnem kiszálltunk belőle, mikor a sofőr buzgálására kedvetlenül újraindult, így tovább haladtunk. Furcsán, bizonytalanul az egyik utcába becsálézott, aztán pár méter múlva visszakanyadott, arra, amerről jöttünk. Ezek voltak az elterelő hadműveletek a vonatjukhoz siető utazók figyelmének elvonására.
Végül kirakott minket egy forgalmasnak tűnő épület előtt, mondván, hogy "train station" (vasútállomás), mi persze sietősen, rögtön kiugrottunk. A fizetés és a bajajos távozása után kiderült, hogy nem az: bizony a dzsúzer lespórolta az utolsó 3 sarkot. A maradék távolságot így szinte futva, folyton kérdezve az irányt, 15 perc alatt tettük meg, hogy elérjük a vonatot. Fénykép készült róla, ha valaki szerencsésen azonosítja tarkója alapján a 9milliós Jakartában, borítsa fel háromkerekűjével együtt. :-)
 |
| Ejnye, legalább alkudtam volna... |
A kis malőr után hosszú utunk első pár óráját végigdurmoltuk. A felébredés után a több, mint 500 km hosszú út maradékát Jáva tájainak bámulásával és a helyiekre rácsodálkozva töltöttük el.
 |
| Jómódú jávai földműves birtoka |
 |
| Az asszonyok aludtak, de a férfiak nem vesztettek szem elől minket |
 |
| Rizs, rizs |
 |
| Ez a kisklambó is jól megnézte a gonosz fehéreket |
Délután 3kor érkeztünk meg Yogya-ba. A 3nap múlva esedékes továbbindulásunk elintézése a Ramadán sűrű szakasza miatt (utaznak a muszlimok) mintegy 3 óráig tartott. A dugig lévő foglalási csarnokban a halott ügyfélhívó és a csak bahasa indonézül brekegő hangosbemondó miatt elég sokáig szekíroztam a katonaszerű biztonsági őröket, mire sikerült pontot tenni az ügy végére és lefoglalni a jegyet.
 |
| Yogya állomás |
A hotel felkutatása a sikátorokban lavírozva, rutinosan (le)kezelve a helyi közvetítőket sikeresen megtörtént. Egy japán büfé és szorgos mosás (Ni) után álomba zuhantunk.
Alvás előtt még rájöttem, hogy megbetegedtem, de méginkább "bele" a reggeli afférba :-) (vagy már bujkált bennem és azért tudtak átvágni, ENGEM!!!) Antibiotikum.
Holnap Borobodurba megyünk egy napos kiránduásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése