22.nap. Jakarta

Mivel előző nap csak szárazkekszet, banánt és egy tonhalas szendvicset ettünk, gyomrunk még nem vágyott a szokásos ázsiai ételekre. Igy hát bűnöztünk egy nagyot és McReggelivel kezdtük a napot, forrócsoki, tükörtojás stb. Kiéhezve majd két adagot ettem (6dl forrócsoki :-)  csak egy tojásos-virslis toast maradt hoppon, mielőtt nekivágtunk a forró Jakartának.

Elsőként a másnapi vonatot zsíroztuk le Yogyakartaba (Yogya-nak becézik) némi kavargás után a legnagyobb vonatállomáson, a Gambiron. Szerencsére még volt jegy, így másnap 6kor (már megint korán) rajta leszünk a vonaton.

A főváros óriási, 661 négyzetkilométernyi területen fekszik, tengernyi lakója az elmúlt 500 évben költözött ide a portugál, brit, de főként holland gyarmatosítók marakodásainak csomópontjaként funkcionáló kikötövárosba. A "bevándorlók" az indonéz szigetvilágból érkeztek, de természetesen megtalálhatóak itt is a kínaiak, indiaiak. A szép számban ideköltöző szumátrai batakoknak köszönhetően az iszlám, a buddhizmus, a hinduizmus mellett a kereszténység is jelen van. Viszont ez mindegy, amivel minden idelátogató leginkább szembesül, az a hihetelen forgalom.

A városnak nincsen jól körülhatárolható központja, de ha definiálni kell mégis, akkor talán a múlt évszázadban, a japán és holland harcok után kiemelkedő diktátor, Soekarno által, a 60-as években építtetett Monas-t jelölnénk meg. A Merdeka (Függetlenség) térre épült, másnéven National Monument egy kvázi diktátortól elvárhatóan kissé maszkulinra sikeredett. Állítólag olasz márvány felhasználásával készült a 136 méter magas emlékmű, melynek a csúcsán lévő "lángot" 35kg arany borítja. Az emlékmű alatt múzeum található, mely az indonéz történelmet miniatűr pillanatképeken mutatja be és jó sokat időzik az elnyomó gyarmatosítók elleni harcokon. A giccses művirágokkal elcsúfított kert megnézése után a dicső "péniszcsúcsról" fotóztuk a végeláthatatlan várost, egy rakat óbégató indonéz kisiskolás között.

Soekarno bácsi személyesen nyitotta meg művét a nagyközönség előtt jó 40 éve

Baloldalt Délkelet-Ázsia legnagyobb mecsete, az Al-Istiqlal, jobbra mögötte a Keresztény Katedrális

A legfelsőbb bíróság és a pénzügyi minisztérium

Közelebbi képet nem mertünk készíteni róla, mert randa

Már a Gambiron való bolyongásunk során észrevettük a Merdeka téren lévő mesterséges tóban tisztálkodó hajléktalan, játszó gyerekeket, akiknek a szülei a park árnyékában tengették mindennapjaikat. Már ekkor tudtuk, hogy a reggelről megmaradt mekis szendvicsünk gazdára talál. Miután egy kislány némi huza-vona után elfogadta a szendvicset, hatalmas örömmel osztotta azt meg fürdőző barátaival, amit néhány perc alatt gyorsan el is majszoltak.

4 felé ment a szendvics

Szomorú, hogy az utcán hagyja a gyerekeket Indonézia

Az egyik család otthona

A "központ" után átnéztünk a Kota elnevezésű óvárosba, mely nem igazán kötötte le sokáig a figyelmünket. Köszönhető mindez a rengeteg utcán élő család szomorú látványának és a szemetes, bűzlő kanálisnak, amely fölött az átívelő, több száz éves holland híd próbált nevezetességként szolgálni. Bár a modern kikötőt és a mellette lévő parkot nem néztük meg, úgy éreztük, hogy a város egy vacsorával és egy esti pihenéssel teheti velünk a legjobbat.

Kota kézmüvesekkel szegélyezett bejárata

Fatahillah tér: az áruházainkban látható előre-hátra mozgó gyerekjátéknak létezik ember erővel hajtott változata Jakartában :-) 

Az említett híd

Motoros és Jakarta

Visszabuszoztunk hát a metrószerű állomásokkal rendelkező Transjakartával a hotelünkhöz. Betértünk egy élelmiszerboltba, vettünk egy kést, hogy kedvenc trópusi gyümölcseinket magunk is hámozhassuk, falhassuk. A sárkánygyümölccsel, másnéven Pitaya-val, - mely egy Dél-Amerikában honos kaktuszfajtának a termése - kezdtük (ezt már Malajziában is ettünk). Most a fehér belsejű kivitelt próbáltuk ki, fantasztikus, nem savas, kiwiszerű, édes gyümölcs.

Egy kis pihenés után a mellettünk lévő indiait próbáltuk ki. Természetesen nem csípőset kértem. Miután az őrülten harapós, de nagyon finom sült tésztától elmúlt a hidegrázásom és ismét láttam a könnyektől, bevágtam egy pár joghurtot, hogy túléljem az éjszakát.

Ni imád minden Ázsiai izét

Holnap, 1-jén a sziget kulturális fővárosába, Yogya-ba vonatozunk.