A buszmegállóban egy helyivel megalkudtunk a fuvarra Padangbai felé, mely Amed felé van félúton. A bácsi ugyanis öreg Toyotájával beállt a buszmegállóba, hogy utasokat vegyen fel hazafelé és kitöltse a maradék 4 ülést. Mikor megvolt a 4, illetve 5 utas, másfél óra alatt elautózott velünk a Padangbai buszállomásra. Itt, költségcsökkentést fáradhatatlanul kereső eszem azt találta ki, hogy bérelt robogóval haladjunk tovább Amedbe, így spóroljunk a Balin - Indonézia többi részéhez képest -drága buszjegyeken.
Az egyik helyi étteremben megebédeltünk, ezután körbenéztünk a bérlési lehetőségek után. Több helyen megkérdeztük az árakat/feltételeket. Az egyik helyen meghiúsult a megállapodás, mert letétbe kellett volna hagyni az útlevelet és erre nem voltam hajlandó. Végül megköttetett az üzlet: 10 napra béreltünk egy pár ezer kilométeres, makulátlan, 110 köbcentis Hondát, napi 912 Forintnak megfelelő Rúpiáért. Egy hátizsák Ni hátán, egy a lábtartón és már kanyarogtunk is a Amed felé. Tankolásnál kiderült, hogy Balin a legolcsóbb a benzin, 150 Ft-Rúpia/liter így az ötlet bevált; Balin nem kell busz után kajtatni és alkudozni a viteldíjon. Olcsón, szabadok vagyunk és motorozunk. :-)
Félúton dugóba kerültünk Amlapura városkájában. Alig tettük be a lábunkat Balira, máris megismerkedhettünk az itt élő emberek kultúrájának egy kis részletével. Egy igazi karnevál kellős közepébe csöppentünk, hátizsákkal, motorral, így sikerült nekünk is némi látványosságot képezni. :-)
Amedben - mely egy félreeső kis település, távol a sziget felkapott üdülőhelyeitől - még tettünk néhány kört, mielőtt az ismét drágábbnak talált szállások közül megállapodtunk egy középső árkategóriában, 4000 Ft-Rúpia/éj áron, 10 napra, Úgy gondoltam, Ni megérdemli a szépet a sok hmm... költségkímélő szállás kedves és mosolygós elviselése után.
Holnap csak lazulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése