2013. augusztus 13., kedd

31. nap Amed

A napot biza későn, 10 óra felé, mégpedig meleg reggelivel kezdtük, a legközelebb lévő étterem, a Paradise óceánra néző teraszán. Palacsinta, dzsem, pirítós, tea, friss banán, papaya és ananász volt a menü. Blogírás, beszélgetés közben szépen elcsipegettük az egészet és mire elfogyott, délután1 óra lett. Szégyelltük ugyan lustaságunkért magunkat, de ha már így alakult, ott maradtunk és meg is ebédeltünk, (sült tészta/sült zöldségek).

Ezután egy olyan partot kerestünk, ahol még 3-4 ember sem lézeng, mint az első, Balin látogatott strandon. Gyorsan meg is találtuk; rögtön a bérelt ház alatti partszakaszon, ahová kis ösvény vezetett le a teljesen néptelen, sárga-fekete homokos partra. Néhány csónak árulkodott csak arról, hogy a helyiek egy része innen jár reggel halászni.


Egy adag fürdés után két felnőtt ember számára teljesen testhezálló tevékenységként a homokvárépítés következett; építettük a tornyot, ástuk a várárkot. Közben, a "kettecskén egy strandon" koncepcióba kis hiba csúszott: a partszakaszon ugyanis kút is állt, ahová balinéz gyerekek érkeztek mosakodni. A fehér pár homokvárasdija rögtön felkeltette figyelmüket és ők is elkezdtek építeni, nem messze tőlünk. Mivel nem vagyunk a bizonyos keretek között végzett gyermekmunka ellenségei, invitáltuk őket, alkossunk egy kollektívát a minél jobb eredmény érdekében. Nem álltak ellen, sőt új technikát is mutattak. A part fekete homokos részéről anyagot gyüjtöttek egy vödörbe, melyre vizet öntöttek, aztán majd megszakadva, vigyorogva hozták és "csorgatásos" módszerrel díszítést alkottak az előzőleg már közösen fehér homokból felhúzott építményre. Először csak 2 kisfiú, aztán csajok is érkeztek, végül 8-9 gyerek nyüzsgött körülöttünk.




A várépítésből aztán halászat, búvárkodás, focizás lett. Ni számára grandiózus méretű művészi üzenetet alkottam a tengerpart homokjára, melyhez az egyik legkisebb kölyök, Robi lelkesen hordta a betűkhöz szükséges köveket, kagylókat és korallokat. Annyira idilli volt, hogy le kellett rántanom magunkat egy randa fekete befőttesgumi segítségével a földre, a magam módján korrigálva a szituációt egészséges irányba. (...)



5 óra környékén, mikor az óceán felett magasodó hegyek beárnyékolták a keleti fekvésű szakaszt, a gyerekek megmosakodtak a kútból, a nagyobb lányok kisikálták a napi bugyiadagot, majd mindannyian hazamentünk. Este egy kis parti kifőzdében, az Omang - Omangban pihentük ki a stresszes napot.

Holnap nagy kört teszünk a sziget belsejében, meglátogatjuk a legfőbb templomkomplexumot és megmászunk egy vulkánt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése