Este, még lefekvés előtt üzletet kötöttem egérkével. Békén hagyja Ni-t aludni, cserébe egy kis tálcán felhalmoztam számára csomó kekszet és a már általa félig, engedély nélkül megcsócsált mangót a szoba ellentétes szegletében.
Működött. Kis batak egerünk az utolsó szemig elcipelte azt a sok kekszet és tovább rágta a mangót. Ni aludt valamennyit, tudván, hogy az állatka a terüljasztalkámmal van elfoglalva, nem pedig az Ő combján szteppel. Távozásunk után remélhetőleg a plafonon lakó gekkó is több szúnyoghoz jut majd; mi ugyanis egyfolytában távol tartottuk azokat füstölők és egyéb nehézfegyverzet használatával.
Reggel 6kor frissen pattantunk ki az ágyból, a szokásos, mindössze félórás (bravó Ni!) mosakodás-öltözködés-összepakolás trió után 7órakor már rajta voltunk a sziget egyik öbléből a szárazföldre induló kompon. Ez alkalommal ismét a helyiek által használt, közlekedési eszközökön akartam utazni, elkerülvén a 2-3 ezer Forintos felárat, amit a külföldieknek számolnak fel a háztól-házig szervezésért, a gyorsabb, légkondis és kevésbé füstös kisbuszért.
Szóval a javaslatok ellenére (Ramadán van, ezért mindenki utazik, nincs hely, menjünk taxival, kisbusszal, stb) önállóan szerveztük meg a visszavezető utat és minden simán ment. A kompút alatt egy maláj-kínai párnak Budapesttel kapcsolatos tévhiteit oszlattam el, majd a minibuszos helyijárat mezitlábas sofőrje többedmagunkkal kiszállított a helyi távolsági buszállomásra. A buszállomás (szabad terület néhány kofa előtt) egyetlen beállójának egyetlen busza 5 percen belül elindult.
A legalább 30 éves, ősöreg, szakadt és retkes busz a következő 8-10 megállóban teli lett. Kisgyerekes anyukák, mobiljukat buzgáló fiatalok, láncdohányos öreg földművesek. A 6 órás út alatt sikeresen összebarátkoztunk egy angolul szót sem beszélő lánnyal és 5éves forma kislányával, aki megigézve bámulta a fehérbőrű embereket.
Visszatérve a katasztrofális Medanba, immár rutinosan kicselezve a taxis és becakos embereket, felszálltunk az állami Damri társaság vadiúj dohányfüstmentes buszára és 3 órakor kinn is voltunk Medan - Kualanamu repterén.
A repteret mindössze 3 napja adták át - leváltva a mintegy 80 éve változatlan formában üzemelő Poloniát -, így habár a budapestitől nagyobb és talán modernebb is, még nem volt túl kiforrott. A ki sem nyitott üzletek, szinte nulla tájékoztatás és információ ellenére fenn voltunk a 7kor induló gépen.
Tomi - az erőforrásainkkal való spórolás céljából - tiltakozásom ellenére megpróbálta felcsempészni a gépre a több, mint fél literes szúnyogriasztó sprayt. Köszönhetően azonban az új gépeknek és a még friss, lelkes személyzetnek, természetesen kiragadták őt a sorból, melyet ő tágra nyitott, csodálkozó szempárral reagált le. De a személyzet statisztikáját így legalább javította egy kicsit. Később vettük csak észre, hogy a személyenként megengedett, 10-szer 1 decis folyadékok mindegyike (20db) véletlenül Tomihoz került, azt viszont az ellenőrzéskor nem vették észre. N.
Az olcsó, 10 ezer forint alatti repülőjegyek a korábban napokig hajózó tömegeket csalták a légitársaságokhoz. Egyszerű falusi emberek cserélték az évenként egyszer utazást a vízről a levegőbe. Legjobb ruhájukban utazó, ócska dobozokból szigszalagokkal és kötelekkel otthon kézipoggyászt gyártó, hozott levest és kávét szürcsölő indonézek társaságban tettük meg a kétórás, egyébként eseménytelen utat.
A Jakartai Soekarno-Hatta reptérről ismét csak Damri busszal este 11 órakor érkeztünk meg a város központjába. Az egész nap működö, számtalan átszállás során sikeres szimatunk itt cserben hagyott. A szállásokkal telitűzdelt Jalan Jaksa negyedet hiába kerestük, a már záró árusokat, gyanús alakokat és a számtalan hajléktalant (egész családok fekszenek a leterített rongyokon) kerülgetve a 9 milliós, sötét Jakartában. Mire megtaláltuk éjfél múlt. A hotelkeresésre fordítható energia híján, kissé drágán, egy magyar kisvárosi panzió árában tértünk aludni a kimerítő, 16órányi utazás után.
De legalább egy hét után ismét meleg vízben fürödhettem, hosszú-hosszú perceken át. N.
Holnap, 31-én megnézzük a várost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése