Reggel egy gyors toast - tea kombó után a beszámolók alapján a csak kalandvágyóknak ajánlott - persze legolcsóbb - tömegközlekedést választottuk Borobodur templomának megközelítésére. Megkerestük a mintegy 500ezer lakosú város BKV-ját, a TransYogyat, melynek testvérét a TransJakartát már sikeresen használtuk a fővárosban. A modern, mintegy 20 fős busz kivitt minket a Jombor távolsági buszállomásra, ahonnan ismét egy jó 30éves füstölő, üvöltő csótány Mitsubishi, szintén füstölő, de barátságos sofőrje egy óra alatt fuvarozta az utasokat a Borobodur melletti, patkányokban gazdag piac szomszédságában lévő megállóba.
 |
| Kézzel festve |
 |
| A km számláló 300e-nél állt meg |
 |
| Cigi, egypólusú gázpedál: az indonéz sofőr |
A mintegy 1200 éves buddhista templom története elképesztő. Megépülése után ugyanis - a vallás hanyatlásával együtt - rövidesen elhagyták a szerzetesek, a közelben pöfögö Merapi vulkán pedig mintegy 1000 évre jól belepte azt több réteg hamuval. Az 1800as években a Jáván szolgálatot teljesítő Thomas Raffles (Szingapúr "szülőatyja") kapott egy fülest, hogy valami nagy épület rejtőzik a felszin alatt. Ekkor kezdődött meg a hamu eltakarítása, mellyel az 1000 év feledés nyugalmát 200 év vihara váltotta fel. Restaurálását kezdték a britek, folytatták hollandok, küzdve az építmény alatt lévő dombbal, mely nem nyujtott elegendő támasztást, folyton csúszkált a konstrukció.
Egy milliárdos projekt keretében 1973-83 között teljesen rendberakták, hogy 2évvel később Soeharto diktátor ellenfelei bombát robbantsanak rajta. Az ismételt restaurálást követően a 2006-os földrengés újabb súlyos károkat okozott benne. Az ezt követő re-re-restaurálás során visszanyert formáját láthatjuk ma.
A belépődíj a ma már világörökség részét és Indoézia fő látványosságát képező komplexumba a sok invesztációnak köszönhetően mintegy 5000 Ft-Rúpia. A körülötte lévő árusok hadán, majd a szép, ízléses parkon keresztülsétálva megnéztük a 2 millió "kockakőből" álló 6 teraszos fantasztikus építményt.
A gyors visszajutást követően Yogyában - melyet hamar megszerettünk - tettünk még egy nagy sétát. A városban egyszerű a navigálás, mivel a főutca, a Malioboro köré épült, ázsiai várostól szokatlanul áttekinthető módon. Yogya mindennapi arca, sok ázsiai város után ismét elvarázsolt minket.
 |
| Rendszámtábla készítés, 1: Sablonozás |
 |
| 2: Festés |
 |
| Jókedv, buszmegálló |
 |
| Nincstelen: sokan visszasírják a diktatúrát a demokráciában |
 |
| Cartman ázsiai nagynénje |
 |
| Yogya belváros |
 |
| Jókedv, piac |
 |
| Piac bejárata |
 |
| Játékok hungarocellből kivágva és kifestve |
 |
| Szerelőműhely az utcán |
 |
| A benzint városban is árusítják így |
Végül Ni egy utcai árus földön terített asztalánál, én egy japán büfében (a japán konyha nem csípős) megvacsoráztunk, mielőtt aludni tértünk volna.
Holnap a Yogya szultánjának palotájába látogatunk, valamint Prambananba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése