27. nap Bromo - Denpasar

2:40-kor keltünk, frissen, mint kisvendéglőben a fritőzolaj. Álmosak voltunk és én őszintén szólva tettem a vulkánra: roskadjon össze és építsen a helyén Csányi valami ízléstelen plázát. Valami (na meg valaki: Ni) mégis vitt előre... Kibotorkáltunk hát a csípős hidegre, fázósan, dideregve az előző este egy dollárért bérelt szakadt-ótvaros kabátban.

Találkoztunk a tegnap este megismert arcokkal, majd megkérdeztük néhány helyitől az irányt. Leereszkedtünk Cemoro Lawang szintjéről a 10km széles kráterbe, melyből a három vulkán, a Kursi, a Batok és a Bromo kiemelkedik. A kráter tulajdonképpen egy kietlen hamutenger, melyet a korábbi vulkánytevékenység alakított ki. Fejlámpával és egy fatertól kapott napelemes kulcstartóval küzdve a krátert borító koromsötéttel sajnos vesztésre álltunk. Mivel este már sötétben érkeztünk, nem tudtuk előre belőni a vulkán helyét, megközelítését; a legtöbb látogató négykerékhajtású Land Cruisereket bérel, vezetővel együtt, természetesen erről (miattam) szó sem lehetett. Egy ideig bolyongtunk öten a hamusivatagban, mikor érkezett egy motoros túravezető és felajánlotta szolgálatait. Társaim javasolták, hogy vegyük igénybe; nem voltam ugyan meggyőzve, de megegyeztünk a fejenkénti egy dolláros díjban. Vezetőnk fél órán keresztül, motorját maga előtt tolva mutatta az utat, majd az egyik ösvénynél megállt: jelezte, hogy innen magunk is megtaláljuk a vulkánra vezető utat, csak az ösvényről ne térjünk le. Kifizettem a félmunkáért (még nem voltunk ugyan a célnál, de vezetőnknek már a "megérdemelt" reggeli járhatott eszébe) a félárat és kis csapatommal továbbhaladtunk a mutatott úton. Vezetőnk persze utánunk kolbászolt hamarosan, mikor rájött, hogy kevesebb pénzt kapott, de nem álltam le tárgyalni vele. Erősködésére néhány társunk kifizette a teljes összeget; nálam is próbálkozott a ránk eső résszel, aztán feladta.

Rövidesen megérkeztünk a Bromo lábánál lévő, egy szakaszon felvezető lépcsőig, majd ezen felmászva tovább kapaszkodtunk a lávatörmeléken, míg megérkeztünk Bromo kráterének széléhez. A sötétben annyit láttunk és éreztünk, hogy okádja a ként a vulkán, szerencsére szél nem fújt, hogy ránkhozza a mérgező felhőt. A tűzhányó ezt a pillanatott választotta üdvözlésünkre: mélyet dörrent és gurgulázva robajlott néhányat. Nem próbálom leírni, milyen érzés volt a sötétben, a kráter szélén állva ezt megtapasztalni: próbálja mindenki ezt maga elképzelni. :-) A napfelkelte 5:30-kor volt.

Az első napsugarak végre megmutatták, hol vagyunk

Pár perc után a nap a felhők mögé bújt

6-8 fok volt hajnalban, divatnak nincs helye

Kevés volt rajtunk kívül a vállalkozó szellem

Kén érkezik

A vulkánon, ha muszály kifelé kell esni, nem befelé

Lefelé már világosban

A helyiek néhány lóval taxiztak volna, de mi nem generáltunk bevételt, hiába keltek korán

Néhány árus is feltünt a szomszéd vulkán lábánál

A hajnali, 5 órán át tartó túra után visszatértünk a faluba, ahol a mama kifőzdéjében palacsintával tömtük teli magunkat. Ismerőseinktől elbúcsúztunk és a 9 órakor induló helyijárattal visszatértünk a kedves buszhiénás Probolinggo-i állomásra, ahol egy újabb gyöngyszem buszjáratra ültünk. 5 órányi utazás után, Jáva keleti csücskében kompra szálltunk és másfél óra alatt áthajóztunk Bali szigetére. Itt ismét 3 óra buszozás következett, este 10 óra volt, mire megérkeztünk Denpasarba. Végül beestünk az első normálisan alacsony árú hotelbe (lepukkant, csótányos, hangyás) és összerogytunk a használtnak tűnő lepedővel borított ócska ágyon.

Holnap továbbutazunk Amedbe, hogy végre kifújjuk magunkat.