Most jött ki rajtunk igazán az elmúlt hetek fáradtsága. Ezen a napon távolról nézve sem üldöztük az aktív programokat. A szokásos sznorkelezés, úszás, Ni részéről napozás mellett az óceán fölötti teraszon töltöttük időnk nagy részét.
Előző este egy étteremtulajjal tárgyaltam, hogy esetleg egy angolul nem beszélő barátjával kimennék hajnalban halászni. Én 2300 Forintnyi összeget szántam maximum a programra, de mivel engedménnyel is a duplája maradt az ár, nem jött létre a megállapodás, hiába mondtam, hogy segítek a halászatban. :-)
Érdekes módon az addig ismeretlen barát ma hajnalban, mielőtt elindult volna az óceánra, mégis felébresztett álmunkból, a kis házikó mellett óbégatva, hátha álmosan engedékenyebb leszek és mégis kifizetem a kért árat. Mikor terve nem jött össze, köpött egyet (aprót köpnek az indonézek, azt inkább csak mintegy utánozva fejezik ki nemtetszésüket, ezt már tapasztaltuk korábban is) és elment. Visszafeküdtem aludni, a halászatra majd egy másik kevésbé profitorientált halásszal vállalkozok. :-)
Ismét gyümölcsök; rávetettük magunkat az előző nap vásárolt, részben még ismeretlen finomságokra. Az egyik legérdekesebb a barna salak, másnéven kígyógyümölcs volt, mely kigyóbőr szerű héjjal, almára emlékeztető hússal rendelkezik és egy pálma termése.
Holnap folytatjuk a mai termelékeny hozzáállást a idő múlásához..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése