2013. július 21., vasárnap

11. nap Kuala Lumpur

11-ig józanodtunk ablaktalan kis hotelszobánkban. A helyi abc-ben aztán édes babpürével töltött kalácsot, szójatejet és joghurtot vásároltunk. Miután elfogyasztottuk, rövid sétát tettünk a kereskedelmi központ, a KLCC felé, majd nyergesvasúttal (monorail) a végállomásig, Titiwangsa-ig utaztunk.

A megállóban kiszúrta egy buszsofőr, hogy fejvakarva böngésszük a térképet és útba igazított a buszállomás felé, ahonnan 40percnyi utazás után - a helyijáraton az újabb buszsofőr rögtönzött idegenvezetést is tartott, idősebb korának köszönhetően még emlékezett a magyarok régi focisikereire, valamint kedvesen az örök Hungary-Hungry (Magyarország - éhes) "poént" is elsütötte -megérkeztünk aznapi célunkhoz, a Batu barlangokhoz.

A barlang vallási története 1890-ben kezdődik, amikor K. Thamboosamy Pillai, egy indiai kereskedő, a hely hangulata által inspirálva, felépítette Murugan szobrát (a bejárat előtti másik gigantikus Lord Murugan szobor 2006-ban épült), aki a Hinduk hite szerint a háború és a győzelem istene. 1892, az első itt tartott fesztivál óta, fokozatosan az egyik leglátogatottabb - Indián kívüli - hindu zarándokhellyé és turistalátványossággá alakult Malajziában.






Tűző napon kezdtük meg a felkapaszkodást a 272 lépcsőfokon a barlanghoz. A lépcső mentén szemtelen makákók vizslatják a turistákat: nem tanácsos csokit majszolni a felfelé vezető úton, mert akaratlanul is hozzájárul az ember a majmok látható jóltápláltságához, akik persze más általuk érdekesnek vélt tárgyra is rámozdulnak: valaki kezéből az ásványvizet próbálták elragadni. Több fenyegető metszőfog-villogtatással, sikoltozással végződő eset is volt, de bizonyos szabályokat betartva etetni is lehet őket.



A barlang szabadon látogatható területeit néztük meg, melyet a kis kialakított szentélyek mellett árusok, denevérek és egy kakas is benépesítettek.


A városba visszaérkezésünk után, rövid pihenőt követőén - melyben Ni egy mosógépet megszégyenítően, fáradhatatlanul mosott és teregetett a szobát behálózó szárírtókötelekre - 7óra környékén ismét elindultuk. Megnéztük a Merdeka teret, a National Monument szoboregyüttest és a Parlament épületét. Mindhárom Malajzia, mint ország fiatal önállóságát hirdeti, melyet 1957-ben kiáltottak ki, hosszú gyarmati státusz után.




A malájok egyébként kissé megalománok. Nekik van a legmagasabb zászlórúdjuk, leghosszabb függőhídjuk, legmagasabb szoborcsoportuk, mindenről azt állítják, hogy a leg-leg - vagy legalábbis a legek közt van a világon.

Holnap, 21-én folytatjuk az ismerkedést KL-ral.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése