4. nap Szingapúr - Kuantan

A 8 órára tervezett ébredés helyett fél 9-kor jöttünk elő az ágyból, ahonnan még egy - feltehetőleg - kislány visongatása sem tudott minket kizavarni időben, annyira fáradtak voltunk. Gyors pakolást követően elhagytuk "szobánkat", aminek még a teljesség kedvéért megemlíteném bùtorzatát: a három fal közé bepasszírozott matrac, az egyik falon kb. derékig érő szextükörrel az "ágy" teljes hosszában. Ezeken kívül egy fésülködőasztal és egy omladozó zuhanykabin képezte a berendezést. 

Kiloholtunk a Queen Street-i parasztelosztóhoz.... jó környék, indiai és arab népek keveredésével. Terveztük, hogy a helyi 170-es olcsó busszal megyünk át Johor Bahru-ba, de a helyi jegydílerek ránk sóztak egy expressz jegyet, azaz a szükségesnél kb. 1 ringittel (80 forinttal) többet fizettünk. :-) Hosszas mutogatás után megértettük, melyikre is kell felszállnunk a tengernyi busztársaság járata közül. Jöhetett az express Johor Bahru-ba, Malajziába!

Végül is csak kétszer kellett leszállnunk a szingapúri-maláj határon, majd megvárni a következő buszt, hogy folytathassuk utunkat. Mind a Woodlands Checkpoint-on, mind a maláj határon tátott szájjal nézték útlevelünket, Tominak mindenhol sikerült barátokat szereznie és csevegni egy jót. :-)

Az egy órásra tervezett út jó két órásra sikeredett, dél volt, mire a Larkin Bus Terminalra értünk. Itt szembesültünk először annak lehetőségével, hogy nem jutunk el Kuala Terengganu-ba, mivel már csak éjszakai busz van, de ezt a lehetőséget elvetettük. Gyorsan kellett dönteni, hogy ott maradunk-e Johor Bahru gyönyörű iparvárosában, vagy irány Kuantan, amely félúton van Kuala Terengganu felé. A döntés könnyű volt, szerencsére 10 percen belül el is indult egy busz. Az út több, mint hat órás volt, ami nem a sofőrön múlt, mivel többször is úgy előzött a záróvonalon,ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az út során szép lakóparkok, összetakolt viskók, motorjavító garázsok és pálmaültetvények váltogatták egymást. Tomi Mr. Un-nal beszélgetett a buszon megérkezés előtt, aki édesannyát és feleségét kísérte Kuantanba, közben kínai szappanoperákat nézett a mobilján az út nagy részében. Kiderült, hogy Malária és Dengue-láz járvány nem volt mostanában, szerencsére!

Kuantanban még tettünk egy kísérletet a továbbutazásra, eredménytelenül. Maradt tehát a szállás és élelem utáni kutatás. Jó húsz perces keresgélés után meg is találtuk mindkettőt. A hotel igazi volt, így visszagondolva álmaim hotelének tudnám lefesteni a szingapúri után! Ettől nem messze, a putri közepén bukkantunk rá egy KFC-re, ahol a csirkerész menü sült krumpli helyett rizzsel volt, sőt, valami húslevesszerűség is járt hozzá.

Holnap Kota Bahruig szeretnénk eljutni.