13. nap Kuala Lumpur

Ma semmittettünk. 1kor dugtuk ki csak orrunkat hotelünkből, hogy ebédet szerezzünk. Majd sétáltunk egyet a környéken, Cameroni teát ittunk tejjel egy ósdi (tradicionális:-), de barátságos kis teaházban, mely Ni esetében a reggeli banánnal keveredve okozott némi lázadást odabenn, de vészhelyzetre hivatkozva bekértem az addigra már hányingerrel (is) küszködő szegény párát egy helyi főiskola mellékhelyiségébe. Este vacsoráztunk az utcán, grillezett csirkét/rákot (ismét fillérekért), ezután még egy KL csicsás hútőmágnesre is megalkudtunk egy malájjal.

Elköszöntünk az országtól.

Malajzia furcsa, de nagyon szerethető ország. Furcsa, mert muszlim, hindu és buddhista is egyszerre. A szegénység, gazdagság nemcsak keleti-nyugati, nagyváros-vidék viszonylatban érhető tetten, de városon, utcán belül is. A dzsungelek csodálatatosak, de sokat kell tanulniuk és tenniük, hogy megőrizzék azt. A főváros, KL sok impozáns felhőkarcolóval, nyergesvasúttal és plázával rendelkezik, az ékszerboltban viszont shotgun-os biztonsági őr vigyáz és a szennyvíz több helyen szabadon kanyarog. Szépek a parkok, közterek, de a légszennyezettség miatt gyakorlatilag egyfolytában ködbe burkolózik a város.

Szerertető, mert maláj. Ugyanis a maláj ember a legfőbb indok, amért Malajziát látni, pontosabban tapasztalni kell! Őszintén, kérés nélkül segít, de öröm beszélgetni is vele: nem találkoztunk sehol mással, csak barátsággal és egészséges kíváncsisággal, érdeklődéssel.

Nagy élmény volt, amit Ni alaposan előkészített, kidolgozott: mindig tudtuk, hol vagyunk, hova kell menni, hol a legolcsóbb, mit együnk. El is kényelmesedtem. :-)  

Nehéz szívvel megyünk, de az utibogár csipkedi hátsónkat: nem bánjuk, hogy hajnal 4kor hátizsák kerül ránk és Indonéziában, kevésbé járt, új utakon cipelhetjük, újra.

Holnap, 23-án, átrepülünk Szumátrára, Medanba, innen minibusszal a dzsungel melleti faluba, Bukkit Lawang-ig szeretnénk eljutni.

Tom