A első nap eleje naná, hogy kapkodósra sikeredett. A 16:29-es vonattal terveztünk Kőbánya Alsóról indulni, hogy 17:30-ra kiérjünk a 2.terminálra. Alsótól normál tempóban 15 percre lévő lakásunkban 10 perccel a vonat indulása előtt - hátizsákostól a mérlegen állva - kiderült, hogy mindkettőnk poggyásza bizony túlsúlyos. Na mind1, elindultunk, majd megoldjuk.
8 perc alatt, száguldva teljesítettük a távot a vonatig, épp elcsípve azt; én elől, morogva, félig futva, "jókezdődikezbazze" arccal, (egy kisebbségben lévő népcsoport nőneműjére rá is léptem, de nem lett bunyó, futni hagyott) Ni néhány lépéssel lemaradva, kétharmadig futva, igencsak zabosan (nehéz nála ezt észrevenni, mert ilyenkor is kedves).
Ezután aztán jól megbüntettük MÁV-ot és a BKV-t: nem váltottunk jegyet idő és elszántság hiányában - erre persze senkit sem buzdítok: jómagam természetesen ezen Vis Maior esetet kivéve mindig törvény és szabálykövető vagyok.
A reptérre érkezve - miután telitömtük zsebeinket pénztárcával, mobillal, kulccsomóval, fényképezőgéppel stb, valamint egy kis hátizsákot kineveztünk kézitáskának és teligyömöszöltük cuccokkal a kézipoggyászból - immár sikeresen, 6,5kg környékén mérlegeltünk (7kg a súlyhatár a járatok zömére körutunk során). Fejenként mintegy 8kg bruttó súlyt cipelünk; feladott poggyászt nem hozunk, több okból: drága, nehéz, várni kell rá és könnyen el is veszhet.
A berlini járat időben indult (19:05) és érkezett (20:40). Átszállásnál Tegelen rövid kavargás után megtaláltuk a beszállókaput az Abu Dhabi járatra, mely karbantartásból érkezvén 25 perccel később indult. Addig is megcsodálhattuk a kifinomult német izlés plafonra aggatott mesterművét, melyet Ni tiltakozása ellenére ezúton megosztok veletek, első képként a blogon.
A Berlin - Abu Dhabi járat ledolgozta a 25 perc késést. Kiemelném az előttünk ülő német úriembert, nevezzük Jürgennek, aki randán kócos és arrogánsan büdös volt (erre nyilván Ő is rájött később, mert az út végén már elég látványosan szaglászta magát) Jürgen igazi szuperképességei azonban csak később törtek a felszinre. Leöntötte magát (fehér póló) paradicsomlével, majd a kiömlött felesleget az Air Berlin által adott szürke fedélzeti zoknikkal itatta fel, melyeket aztán akkurátusan visszatömött az átlátszó műanyag vizespohárba és a korábban meggyes-túrós süteményt tartalmazó tálkába. Aztán az egészet tálcástúl otthagyta a légikisérőnek. Bravo!
Holnap az Abu-Dhabi - Szingapúr útvonalat repüljük.
Héé Niki, hol a beígért perverz oldal??
VálaszTörlésIzgalmasnak hangzik a túrátok, Bali miatt kicsit irigykedek (jelezném, az egy sziget, és nem valami férfi név becézés). Remélem a következő bejegyzésben az lesz már, rendben megérkeztetek. Tessék soksok képet posztolni, biztos vagyok benne, az őserdő mélyén is van legalább egy wifi router, egy anakondára ráerősítve.
Olvasd el a mai bejegyzést, ott megtalálod a várt perverziót! :-) N.
VálaszTörlésSziasztok Vándorok!
VálaszTörlésBevállalós páros vagytok:)
Nagyon szemléletesen ír Tom, így egy kicsit Veletek vagyunk, mi a kis családdal most készülök a Balatonhoz, nyilván kevésbé megrázó (pozitív és negatív értelemben is) élményben lesz részünk... További jó élményvadászatot kívánok és várom a további bezsámolót!
Üdv.: Zsuzsi
Kedves Niki és Tom!
VálaszTörlésNiki anyukájától kaptam meg a blogcímet, azóta követem utatokat. Olyan klassz a beszámolótok, hogy néha felszisszenek az olvasás közben.
Még sok-sok élményt kívánok nektek.
Üdv
Ibolya