Reggel, 10órás alvás után keltünk, jó macskásan, mert a vékonyka matrac vajmi keveset csillapított a föld keménységén. Pozítiv viszont, hogy kígyók - melyek egyébként szeretnek meleg helyekre húzódni - nem csúsztak be pokrócunk alá. :-)
A folyóban való mosakodás után a kövekre terített matracokon megreggeliztünk. Jack-ék teát főztek, szendvicseket és gyümölcsöket készítettek számunkra.
Nivel némi molyolást követően úgy döntöttünk, hogy a gumibelsőkben való raftingolás helyett a folyó mentén térünk vissza a faluba. A csapat másik részétől így - Putrával együtt - elköszöntünk. Többször a folyóban gázolva, dacolva annak sodrásával vagy a part menti csúszós köveken, sziklákon haladtunk. Találkoztunk fiatal harapós teknőssel, 10centisre nőtt botsáskával, fákon ugráló gibbonokkal, egy alkalommal pedig méternyi varánusz iszkolt előlünk a bozótba.
 |
| Csao Jack |
 |
| Nehéz terep volt |
 |
| Az orángután esernyője |
 |
| Putra teknőst fogott |
 |
| Monszun idején magasabb a vízszint: a fatönköt felrakta a sziklára |
Aztán a bónusz: Jackie és kölyke. Az anya a folyóban fürdött, miközben botokal, kövekkel produkálta magát. Lassan, de egész közel engedett magához, mivel fogságban nevelkedett, így hozzászokott az emberekhez. Putra szerint egy vad orángután sohasem megy a folyóhoz inni és fürdeni: megtanulta ugyanis, hogy az a tigrisek ivóhelye, így nem kockáztat.
A kölyök egy közeli fán kuporogva figyelte anyját és kis csapatunkat. A vadőrök ugyanis, ha közelmerészkedik, kiabálva, csapdosva elzavarják, hogy kialakuljon benne a természetes távolságtartás szokása az emberektől. Nevet sem kap, hogy így is hangsúlyozzák: vad orángután!
 |
| Ninél az aprócska, félős kölyök természetesen kicsapta a cukiságmérőt. :-) |
Visszafelé hosszan beszélgettem Putrával, aki mint kiderült, gyerekkorában gyakran ejtett fiatalkorú majmokat csapdába, hogy aztán eladja őket a piacon. Szegény családból származik, így alkalmi munkákból és építkezéseken dolgozva tartotta el magát és édesanyját. A parkba látogatók számának növekedésétől motiválva kezdett tanulni a helyi "vadőrképzőben", immár védve és őrizve azt az értéket, mellyel korábban ő is visszaélt.
Visszatérésünk után a faluban késői ebédet csaptunk, majd míg Ni aludt egyet, én Daniellel kötöttem ismeretséget, aki Hawaii-n egyetemi tanár és japán feleségével lazul Szumátrán. Mesélte, hogy 20 éve már járt itt, akkor azonban még - néhány ház kivételével - sűrű dzsungel borította a falu nagy részét. Mára azonban kiépült: a folyómenti részen több szállás, boltocska is található, habár a megközelítés nehézségei, a gyenge infrastruktúra miatt még mindig kevés a látogató.
 |
| Ebéd 1500 Ft -Rupiáért, helyi ételek és gyümölcsturmixok |
Este végre, 3 nap kihagyás után ismét tudtunk blogolni. Nivel sötétben és szakadó esőben kajtatva sikerült egy internetkávézót találni, ahol azonban nem működött a net, de a másodikban némi nehézségek árán az is összejött. Éjfél körül végre felkerült az első, majd a második poszt is a dzsungelből.
Holnap 26-án elhagyjuk Bukit Lawangot és a sziget belsejébe a Toba tó közepén lévő szigetre, Samosirra utazunk, egy Tuk-Tuk nevű faluba.
De nagy a orángután mért nem veregetted meg a vállát:)
VálaszTörlés