8. nap Jerantut - Penang

Reggel sikerült vennem jegyet a Cameron felföldön található Tanah Rata-ba menő minibuszra, 11:30-as indulással. Befejeztem a tegnapi blogot, majd Nivel kicsekkoltunk a hotelből. 20perc késéssel indultunk, a sofőr ezúttal egy öreg kínai volt, aki a kocsit elképesztően érezve, de biztonságosan kormányozta egyre magasabbra, a 3 órás út során. Néha meghúzta a könyöke alatt látható, feltételezhetően nem vizesüveget, de élveztem a stílusát.

A felföld még Pahang tartományban található. Elsősorban teájáról híres világszerte, de kávé és gyümölcsültetvényeknek is ideális terep enyhe klímájának köszönhetően: az éves középhőmérséklet 18fok. Fejlődése a 18-19. században a Brit gyarmati időkben indult meg.

3órakor érkeztünk meg, majd sofőrünknek köszönhetően sikerült elcsípnünk az utolsó minit, mely 4órakor indult tovább, így még maradt időnk kipróbálni a teát, amelyet a hozzáértők annyira becsülnek, egy adag Eggs Rotival az egyik helyi csehóban. Nem vagyunk gasztrosznobok, de az egy sima és az egy tejes változat is teljesen elbűvölt minket. Nagyon telt, aromás íz, tejjel is fantasztikus, de tényleg! Lehetséges, hogy azt a teát inni, melyet az étteremből is jól látható, város feletti ültetvényeken termesztenek évszázadok óta, emel valamit a 110 forintnyi ital élvezeti értékén, de annyit nem, hogy sokat torzítson az objektíven. Jó. :-)

Penangra egy kamikaze malájt fogtunk ki. A zuhogó esőben, beláthatatlan kanyarokban előzött, többször vissza kellett húzódnia a szembejövő terményszállító kamionok elől. Már épp szóltam volna, hogy inkább kiszállunk, de aztán elaludtam hirtelen, csak a félúton tartott pihenőre ébredtem fel. Egy helyi árusnál vizialmát és papayát vásároltunk. Voltak kisméretű, furcsa banánfürtök is; mikor rákérdeztem, hogy ezek főznivaló banánok, jót nevetett az árus, egy egész fürtnyit a kezünkbe nyomott és nem volt hajlandó pénzt elfogadni. Malajzia. :-)

Az út második felében összebarátkoztunk immár hál' isten autópályán haladó sofőrünkkel. Hasznos tippeket kaptunk tőle Szumátrára vonatkozóan: pl. ne hívjuk Batakoknak a Toba tónál élő törzset, akiknek egyébként ez a nevük. Természetesen megfogadjuk, pláne a harcos kedvű, korábban emberevő népcsoporttal kapcsolatban.:-)

Új haverunk aztán még bevitt minket Penang hídján keresztül Georgetown belvárosába, azon belül is Chinatownba, ahol vagy 8 olcsó szállás közül kiválasztottuk a legolcsóbbat és beköltöztünk 2 éjszakára. Este az utcán sétáltunk egyet és ettünk egy Curry Mee nevű ételt, mely gombócos-tésztás-currys leves, némi tenger gyümölcseivel (240 forint).

Holnap a város és környéke van soron.