19.nap Samosir

Reggel időben és kipihenten kezdtük a napot. Egérke ezúttal nem jelentkezett, csak egy gekkó vigyázta a plafonon pihenve álmunkat. A szokásos egy banános, egy sima zabkása után motort béreltünk. Elképesztő, hogyan éri meg nekik napi 2200 Ft-Rupiáért egy fiatal, 4sebességes, 110ccm-es Hondát bérbe adni, ráadásul teli tank benzinnel, (nem kell visszatankolni, mielőtt visszaviszed)!

Persze nem sokat törtük ezen kalandra éhes fejünket. A kölcsönző tiltása ellenére - bár nem kérdeztük őket, ők csak egy meghatározott szakaszt javasoltak motorozásra - mi körbe akartuk járni a szigetet. A távot 90km-re becsültem. Elindultunk hát. A fordítva működő váltót gyorsan, az ellentétes oldalon közlekedést kevésbé gyorsan szoktam meg: Ni-nek néha rám kellett szólnia, hogy ne menjek szembe a forgalommal.

Első megállóként megnéztük Sidabutar királynak sírját, annak az uralkodónak, akinek szeszélyéből a német szerzetes végül, csaknem az egész nemzet "áttérését" elindíthatta vérszomjas kannibálból hívő kereszténnyé. Történelmük, sorsuk, összefonódása megjelenik holtukban is; egymás mellett fekszenek. A sírokat kőből faragott singák őrzik, melyek groteszk, mitikus lények.

Bejárat

A hagyomány miatt nekünk is be kellett takarni magunkat ilyen "sálakkal" 

A királyi család utódainak sírja

Ezután azokat a kőszékeket akartuk meglátogatni, ahol a batakok ellenségeiket-bűnöseiket kikötözték, bevagdosott húsukat chilivel és fokhagymával dörzsölték be, mielőtt lefejezték őket, végül azonban annyira elragadott minket a sziget mindennapi hangulata, hogy nem kerestük meg azokat.

10 ember egy becakon

Mise után

Az újszülött sem maradhat ki (az anya karjaiban)

 

Több templom van itt, mint a Vatikánban

Unatkozó gyerekek mindenhol

A legszebb ruhában járnak vasárnap

Ni barátokat szerez (nézdmár egy fehér ember:-)

Délután, mikor a javasolt útszakaszon már túl voltunk, megértettük, hogy miért nem akarta a kölcsönző, hogy a szigetet megkerülve térjünk vissza. Az addig kátyúsan, szűken, de mégis létező aszfalt eltűnt, azt murvás, kavicsos, végül sziklás út váltotta fel. Több vízátfolyásnál csak egy deszkapalló volt keresztbe hajítva, melyen igencsak szorítanom kellett a kormányt. A faluk is megszűntek, csak tanyák váltogatták egymást a rizsföldekkel, sziklás-ritkás erdőkkel borított vidéken. Helyiek alig, külföldiek egyátalán nem jártak erre. Ismét kiléptünk a kitaposott ösvényről, de alaposan... Órákig haladtunk lépésben. A lehetetlen úton erőlködő kis Honda hátán utazó fehér emberek látványára a helyiek nappalijukből, fekhelyeikről hellóztak ki nekünk, gyerekek szaladtak elő integetve, mosolyogva. Anyu mindig mondta, hogy sztár leszek, ha felnövök, de szerintem nem így gondolta. :-)

Benzinszállító motor

Szegénység a sziget túlsó oldalán

Mos a család: igen, lehet itt is, így is... :-) 

Becak jár erre is

Megszünt a földút, aztán egyre csak rosszabb lett

Helyijárat

A vizibivaly a földműves legfontosabb állata

Csajok

Mivel már több, mint 100 km-t haladtunk a nemcsak járhatatlan, (mindössze néhány helyi motorossal és terepjáróval találkoztunk), de erősen emelkedő úton, tankolnunk kellett. Végre egy szakaszon megjelent ismét az aszfalt, így megálltunk egy kihaltnak tűnő "benzinkútnál", ami egy dudálás után megelevenedett: 4 kisgyerek, 3 kutya, egy csomó disznó és kismalac, valaming egy öreg néni jelent meg. A tankolás és a 190 Ft-Rúpia per liter summa kifizetése után a néni még bónuszként 3 cukrot is a kezembe nyomott. Hosszan integettek utánunk.

Benzínkút - Smart kártyát nem fogad el

Nincs önkiszolgálás - de ők legalább tudták, hol a tanknyílás :-) 

A benzinkút disznaja - a nyakában lévő fuksz nem tudjuk mire szolgál

Már több száz méter magasan jártunk a tó magasságához képest. Ugyan az összes ruhánkat és az esőruhát is magunkra húztuk, mégis dideregtünk a csigalassú haladás ellenére is. Már 5 óra felé járt, mikor végre leereszkedtünk a hegyekből és visszaértünk Tuk-Tukra.

A kis félsziget a távolban Tuk-Tuk

Rettenetesen kifáradtunk, fájt mindenünk és Ni- aki az egyenlítő mentén összehozott már valahogy egy megfázást - ismét rosszul érezte magát, valószínűleg dehidratálódott egy kissé. Addig szép formás hátsónk teljesen leamortizálódott a sziklákon pattogó motor miatt. Ráadásul - hanyagságom miatt megérdemelten - kormányt tartó kézfejeim, valamint térdeim a délelőtt még sütő napon rákvörösre égtek. De semmi sem árnyalhatta az ezen a napon tapasztaltakat. Végül több, mint 150km-t kínlódtunk végig ma, de fantasztikus volt, még fel sem dolgoztuk!

Este - kiadós vacsora után - elraktuk magunkat.

Holnap kiheverjük a mai napot a Jávai őrületre készülve.