Néhány minibanán elfogyasztása után, tűző napon indultunk útnak, a korábban sok, ma kevesebb bordéllyal tüzdelt Love Lane-n (beszédes, ugye?) lévő szobánkból végigsétálva Chinatown, Little India és a kikötőben található erőd, Fort Cornwallis utcáit és parkjait, majd a helyi busszal a sziget belseje felé vettük az irányt. Az úticél lábainál lévő ócska kis éttermek egyikében, Hainani csirkés rizst ettünk és a Cameron felföldi pozitív élmény hatására ismét teát ittunk, ezúttal jeges-tejes változatban. Persze, mikor végeztünk, beugrott hogy a jeges változat nem volt túl jó ötlet, mivel errefelé nem bajlódnak tiszta víz vagy a felforralt csapvíz lefagyasztásával, leginkább a fekáliás és egyéb módon szennyezett vizet használják fel. A vigyorgó kép még a "megvilágosodás" előtt keszült.
Ebéd után megnéztük Malajzia legnagyobb buddhista templomát, a Kek Lok Si-t, melyet a kínaiak a biztonság kedvéért hermetikusan körbezártak kis üzletekkel, nehogy a turisták eljussanak a látnivalóhoz ezernyi Love Penang póló, büdös füstölő, mini buddha, pókemberjelmez, kézzelfestett cserépdarab és hasonló kacatok megbámulása és persze megvétele nélkül.
A templom méretei és túldíszítettsége ellenére, meglepően - a keresztény templomokhoz képest - mégis emberközeli, barátságos benyomást keltett. A felső szoborhoz, Kuan Yin-hez a feljáratot jól elrejtették, hiába kerestük. Igy nehéz szívvel ugyan, de a 3 ringittes, azaz 240 forintos kiadás mellett döntöttünk, vállalva az ellentételezést a Budavári siklóhoz hasonlatos alkalmatosság használatáért.
A szobor és a mellette lévő park után visszatértünk Georgetownba. Jellemző maláj jelenet: a buszon 2ringittért kell jegyet váltani, a sofőrnél azonban nincs váltópénz, szóval apróval kell felszállni, azt a sofőr pedig köteles egy lezárt kis páncélba dobni. Mivel nálunk nem volt váltópénz és látta, hogy utazók vagyunk, mosolyogva intett, hogy semmi gond, a vendégei vagyunk: a jegyeket fizetés nélkül odaadta. Odáig rendben: lehetséges, nem saját pénzéből jótékonykodott, de a jegyek sorszámozottak voltak, gondolom számadásra kötelezettek. Ő viszont megoldotta valahogy. Egyébként meg mindegy, jóarc volt.
Georgetownban a Weld Quay Clan Jetty-ket néztük meg. Először azonban egy rozoga kínai bodegánál valami olajban kisült, vastagon bebundázott, roppant perverz ízű diószerűt ettünk, amiről még képet sem mertünk készíteni.
2-300 évvel ezelőtt a szegénység elől menekülve, egy jobb élet reményében Kínából egész családok, pontosabban klánok (egész falunyi ember) vándoroltak ázsiaszerte, hogy aztán falvaikat a kiválasztott, jobbnak ítélt helyen építsék fel. Néhány közülük a virágzó Georgetownba is eljutott és letelepedett, hogy halászó életmódjukat ott folytassák. Utcáikat, házaikat, üzeteiket, sőt templomaikat is a napi betevőjüket szolgáltató tengerre, cölöpökre építették. Ezek a mai napig lakottak, az ott élők a korábban is létező halászat és a kereskedelem mellé a kézmüvességet is felvették. Életüket, mindennapi tevékenységeiket a jetty-ket meglátogatók szeme elött élik.
A felszin alatt azonban... Dagálykor víz, apály idején kb. 2méteres mélységben iszapos, a tenger által kimosott szemét és az épületekből, utcákból a lakók által kiengedett szennyvíz és a legkülönbözőbb szemét borítja az "alagsort". A természet azonban az ilyen "gazdag" élettereket gyorsan benépesíti: 2fajt fedeztünk nagy mennyiségben fel a házak alatt. Az egyik egy iszapban bénan csúszkáló izé, melyet ha valaki beazonosít, megköszönöm.
A másik, melyből több példányt is láttunk a házak alatti szennyvizes iszapban, szalagos varánusz. Ez az állat a Komodói után a legnagyobb óriásgyík a földön, de sokkal szélesebb körben elterjedt, nem veszélyeztetett faj. A tenger által kimosott haltetemekkel, a klánok által kidobott macskadögökkel, patkányokkal - gyakorlatilag mindennel, ami ehetőbb, mint egy autógumi - táplálkozik. Ha veszélyeztetve érzi magát, nemcsak harap, kapmol, de izmos farkával jókora csapásokat is osztogat. Gondolom, a gyerekek nem járnak le bújócskázni apály idején, a macskák sem kölykedzenek szívesen a házak alá, de azért hihetetlen, hogy ezek a lények szinte karnyújtásnyira élnek a ház padlóján szunyókáló bácsitól és nappaliban tenyérnyi mobilját nyomogató kislánytól. A kínaiak természetesen megeszik a húsát. :-) A lefotózott példány egész biztos túl volt a 2 méteren.
Este még kiadósan bevacsoráztunk az utcai árusoknál. Az éhségünk csillapítása után tűnt csak fel a kanális fölé telepített bódé, az onnan elő-előugráló patkány, a földön, retkes lavorokban mosogató bácsi és a helyi csonkafarkú macska, aki rángatózó egérrel a pofájában bandukolt az asztalok között. Szóval ma vagy 6 helyen ettünk az utcán, így ha most éjjel nem hányunk vért, akkor soha. Viszont olcsón megúsztuk a kaját. :-)
Holnap késői kelés után, kényelmesen elbuszozunk Kuala Lumpurba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése