3. nap Szingapúr

10 órakor tértünk észhez, silány, levegőtlen kis szobánkban. Villám rákészülés után, hanyatt-homlok menekültünk ki a "friss" levegőre. Még kifelé menet "hotelünkből" több jel alapján is arra jutottunk, hogy egy helyi ócska bordélyházban sikerült megszállnunk. Nemcsak a szobák kialakítása (zuhanyzó van, wc nincs), a folyosó padlójáról este óta ránk kacsingató használt kondom, a közös területek hangulata, de végső soron a név: "Lulu Hotel" is támogatta ezt a benyomást.

Szerencsére Lulu a belvárosban volt, kiléptünk és már mellbe is vágott Ázsia; azok a furcsa, édes, émelyítő, egzotikus, eddig soha nem érzett szagok, színes, rendetlen kis üzletek teli ismeretlen árukkal, az egymás hegyén-hátán lévő piszkos, az utcára teljesen nyitott éttermek, melyekben főtt, sült a kontinens minden íze. Sokk.

Szingapúr modern városa gyakorlatilag az egyenlítő mentén fekszik, a maláj félsziget déli részén lévő szigeten. Jó budapestnyi területén 5.3 millió lakója élvezi fejlett gazdaságát, melyet sok más mellett világelső kikötőjének és a brit Sir Rafflesnek köszönheti, aki a 18. században fantáziát látott az akkor még jórészt cölöpházakból álló településben és aki Önálló Brit Koronagyarmattá fejlesztette. Szingapúr aztán 1965-ben, mint ország is elnyerte önállóságát. Lakói javarészt kínai, valamint indiai és maláj felmenőkkel rendelkeznek, így a mandarin, a tamil és a maláj mellett (de talán kissé előtt) az angol is hivatalos nyelv.

Utunkat a kínani negyed után a pénzügyi multicégek felhökarcolói közt folytattuk, melyek lábánál modern városrészek és kis sikátorok váltogatták egymást.
A Szingapúrt őrző félig hal, félig oroszlán "Merlion" előtt a természetesen mindenhol jelen lévő japán turisták a Merlion szájábál előtörő vizet "itták" a kamerák kedvéért" :-)

Mivel aznap még nem ettünk szinte semmit, úgy döntöttünk hadd jöjjön az előbb-utóbb minden utazót úgyis elkapó zseléhas, a "jelly belly", az európai gyomornak ismeretlen baktériumok, fűszerek (és néha persze a laza higénia) miatt okozott hasmenés. "Fehér" hal és tintahal volt a kinézett és el is fogyasztott ebéd.

Nikit egész nap a benne rejlő fúziós atomerőmű hajtotta. Míg én takaréklángon pislákoltam az időeltolódástól az egyenlítői napon, Ő szervezett, irányított és rángatott szelíden előre. Jellemző, hogy ameddig én a nyakamba csorgó nyállal aludtam a szépen karbantartott Fort Canning parkban egy padon, addig Ő szóba elegyedett egy öreg indiaival. Új barátja mesélt neki az ott található növényekről, beszélgetésük után pedig egy virággal is megajándékozta, melyet én ébredésem után kis kalapjába tűztem. :-)

Az ország vallási sokszinűsége hihetetlen : békében fér meg a muszlim, a hindu, a keresztény és sok más vallás gyakorlója, temploma.

Az olasszal vetekszik: a híres bevásárlóutcán, az Orchard roadon a fagyit egy mélyhűtött fémlapon készítik. A fagyialaphoz hozzáadott eper, banán, csoki, mogyoró vagy akár Brownie pillanatok alatt jéghidegé válik. A spaklik segítségével összedolgozott masszát a választott ostyába töltik. Durva.

A nap végén, a Szingapúr folyón közlekedő hajóból vettünk búcsút ettől a fantasztikus várostól. A bordélyba csak 11 után értünk vissza.

Holnap a Szingapúr - Kuala Terennganu szakasz következik.