18.nap Tuk-Tuk

Éjszaka Nit egérke ébresztette álmából. Kis lábacskáival a helyi vendégszeretetről tanúlságot téve megpróbálta megmasszírozni Ni combjait a pokrócon keresztül, azonban Ő nem igazán értékelte a gesztust. Új barátunk a kevésbé sikerült wellness után a szemétben kotorászott némi fizetség után.

Többször szólongattam Tomit, hogy kelljen fel, mert valami van a házban és már rajtam mászik, de őt nyilván nem hatotta meg a dolog, nem ő érezte a lábakat magán. Csak amikor hallotta is a kukában hangosan matató lényt, kezdett el keresgélni az ágyból kivilágítva egy kis kulcstartóval... Majd kezembe nyomott egy fejlámpát, hogy később az éjszaka folyamán azzal világítsak és kergessem el az egeret, ha megint hallom, aztán újra elaludt. N.

Faházunk néhány nyilvánvaló résének kitömése után ismét zabkását reggeliztünk (hiába, a szokás nagy úr). Déletőtt Ni mindent kimosott (esküszöm próbálok segíteni, de anyatigris módjára védelmezi a mosnivalót), én pedig blogolással és fotók mentésével foglaltam el magam.

Az 1707 négyzetkilométeres Toba tó és a rajta fekvő megyényi méretű sziget földtörténetünk egyik legnagyobb hatású vulkánkitörésével jött létre 30-75000 évvel ezelőtt. Lakói a batakok, akik korábban teljesen elszigetelten, de fejlett társadalomban éltek: komoly kézművestudással, saját írással rendelkeztek. A ma mintegy 6milliónyi, híresen kedves és barátságos batakok felmenői az egyik legagresszívabb és legtávolságtartóbb nép tagjai voltak; a faluk között nem voltak ösvények, hidak, az ideérkező vallások misszionáriusai rendre csak a dárdák, nyilak hegyéig jutottak. A batakok egészen 1816-ig rituális módon, állati isteneiknek engedelmeskedve megették ellenségeik és saját, súlyosabb bűnöket elkövető társaik húsát. Ekkor azonban egy szerencsés véletlennek köszönhetően egy német misszionárius a király kegyét elnyerve, lassan megtérítette a népet. Így jöhetett létre egy keresztény felekezet, - számomra szenzációs módon - a világ legnépesebb muszlim országának kellős közepén.

Helyi batak ételek elfogyasztása után sétáltunk egy nagyot. Utikönyvünk nem tévedett, mikor azt állította, szinte halott a turizmus; minden pozitívum ellenére alig jár erre turista, üresen áll a szállások nagy része, a kis faragványokat és egyéb ajándékokat árusító boltok is panganak. A csöndet, nyugalmat szinte vágni lehet. Az utcákon gyerekek és kutyák (a kölyökkutyapopuláció elképesztő) játszanak minden mennyiségben, a falusiak nem idegenforgalomból élő része kertekben dolgozik vagy a tóban halászik. Szinte már nyálas, annyira idilli a sziget hangulata. :-) Szeretjük.