A vonat szép, tiszta és kényelmes volt. Malajzia elképesztő vidékein ment keresztül, a dzsungelről és tanyáinak lakóiról Ni készitett képeket, mert bizony én a 8 órás út nagy részét átaludtam.
Délután 2órakor érkeztünk meg Jerantutba, ami azon kívül, hogy Pahang tartomány egyik jelentős városa, tranzitként szolgál a Taman Negara nemzeti park falujába, Kuala Tahanba tartóknak. Az 5órás "buszon" már rajta ültünk, mely nemhogy levegőtlen, ócska, piszkos, szakadt volt és a hátsó kipufogódob hiánya miatt a kipufogófüst egy részét az utastérbe okádta, de a lehető legrosszabb, hepehupás úton haladt, ahol a sebességnek köszönhetően majd bevertük fejünket az irdatlanul mocskos, foltos tetőkárpitba. Ni lelkesedése korlátozott maradt a táj szépsége íránt, inkább valami rókát emlegetett minduntalan, fehér arccal.
Az igazi buli azonban csak a megérkezés után kezdődött! Nem volt szállás. Azaz lett volna, a harmadik háznál, ahol azonban sokalltam a 4000 forintnyi árat per éjszaka, így a hozzánk csapódó feltehetőleg orosz párnak átadtuk a lehetőséget az utolsó szabad szobára, az egyébként nagyon pofás kis viskóban. Hamarosan kiderült, nagyot hibáztam, ugyanis az árat mindenhol hasonlóan szabták, csak épp teltház volt minden helyen. A nemépp luxus buszút után, kipufogógáztól kábultan kajtattunk szállás után a piciny, rendetlen falu susnyásában szétszórt házai között, egy alkalommal még egy viskó előtt csipegető házilúd is megtámadott, melyet a nálam lévő zacskóval rutinosan hárítottam. Írd és mondd, a legutolsó, legeldugottabb háznál találtunk szállást, már sötétben. Egy kis, kedves faház volt 3700 forintnak megfelelő ringittért.
Szilárdan hiszem, hogy az ilyen és hasonló nehézségek szerves és fontos részei az utazásnak. Tanuljuk Ázsiát, megtapasztaljuk saját türőképességünk határait. Ni teljes megtérése ezen filozófia számára még folyamatban van.
Holnap a park bejárása után elindulunk a Cameron felföld irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése