7. nap Kuala Tahan - Jerantut

Az előző este fáradságosan felkutatott faház igazi moszkitófészeknek bizonyult, de némi csapkodás és füstölők égetése után végre először, eleget és jól aludtunk, a dzsungel hangjai: rovarok, madarak és majmok gyorsan kikapcsoltak minket.

Reggel késve keltünk, majd hogy legyen idő a parkra, összepakoltunk, a hátizsákokat a bungallóknál hagytuk, kapkodva elindultunk, mindössze néhány keksz elfogyasztása után. Később kiderült, rosszul tettük...

A délután Kuala Tembelingbe 2órakor induló hajó leszervezése után, motorcsónakkal átvitettük magunkat a Tembeling folyó másik partján lévő bejárathoz. Az engedélyek megváltása után - melyek megvételének elmulasztása 2év börtönnel is járhat - már be is léptünk a park szépen karbantartott területére. A páratartalom magas volt és a nap is nagyon sütött.

Az alacsonyabban fekvő részek felfedezése után a világ állítólag leghosszabb függőhídrendszere következett: hossza kb. 500m, magassága kb. 50 méter és főként a dzsungel lombkoronájának tanulmányozására használják.

Később a csúcs felé vettük az irányt, mely kb. 330m magasra vezető, több kilométeres, meredek utat kellett megtenni részben ösvényeken, részben lépcsőkön. Mindketten iszonyúan kimerültünk a párás, trópusi melegben, mire elértük a célt. Az ott készült kép jól illusztrálja a mi és a családjukkal kiránduló maláj gyerekek közti energiakülönbséget.

A csúcsról lefele menet sajnos rossz helyen próbáltunk vizitaxit fogni, ezért újabb félórát vesztettünk, ami az ebédünkbe került. Miután sikerült visszaérni a csomagjainkért a szállásra, majd onnan visszaérni a kettőkor induló hajóhoz a tűző napon, szinte összeroskadtunk. Ni kicsit rosszul is lett, szőlőcukorral és gyümölcslével keltettem csak életre. Tanulság: reggeli nélkül sehova, pláne ilyen megerőltető körre nem.

A 2órás hajóút a dzsungelen keresztül tiszta Hawaii volt. A menetszél, az árnyékos ülések és a látnivalók magunkhoz térítettek minket. Csodás, buja dzsungel, halászó bennszülöttek, fákon ugráló majmok és fürdőző vizibivalyok.

Busszal (ezúttal kényelmes és tiszta volt) gyorsan visszaértünk Jerantutba, ahol kiderült, csak másnap megy busz a Cameron felföld irányába, ezért megszálltunk. Sikerült az eddigi legolcsóbbat megtalálnunk: 15 ringitt, azaz kb. 1200 Ft. per éjszaka. Fürdő közös, de a szoba egész jó volt. :-)

Ni már édes sütikkel telítődve pihent, mikor én este ettem egy csirkét az egyik utcai étteremben, malájokkal, indiaikkal és persze kínaiakkal körülvéve. Kanalat és villát kaptam hozzá; a hús egész finom volt, habár taknyom-nyálam összefolyt a szerintük nem csípős mártástól.

Visszaérkezésem után a hotelben egy helyi malájjal, Samahhal beszélgettem. Samah elmondta, hogy 24éves és épp most nősült. Recepciósként dolgozik, mintegy 80e forintnak megfelelő ringittet keres, ugyan szívesen menne buszsofőrnek, de a képzés legalább 2havi keresete, így egyelőre nem engedheti meg magának. Sok barátja a "közeli" Ausztráliába ment dolgozni, mig helyükre a szegényebb indiaiak és indonézek jönnek.

Holnap Penangig szeretnénk eljutni.