Házigazdánk, Ida által elkészített zabkása belapátolása után férje, Muhdi kikísért minket a buszhoz. Jack és Putra kiugrottak még elköszönni elénk, mielőtt a kisbusz 8:30-kor elindult, rajtunk kívül francia és spanyol utazókkal jól megtömve.
Hosszú és fárasztó, 8órás utat tettünk a változatlanul rettenetesen bűzlő Medanon, kisebb, de nem kevésbé kaotikus városokon és falvakon keresztül. Az egyik pihenőnél, - ahol ismét csak elmebeteg-kamikaze indonéz sofőrünk Nasi Gorenget tömött arcába - szendergésünkből felébredve a Penangihoz hasonló súlyos hibát követtünk el. A mocskos piacon előre hámozott-szeletelt papayat ettünk, amivel megszegtük a fekáliával szennyezett vízzel fertőzött területeken járók parancsát: "főzd, süsd, hámozd meg vagy dobd el!"
Szerencsére nem lett gond, valamint - talán a helyi isten, Allah segítségével - a frontális ütközést is megúsztuk. Du. 5órakor átkompoltununk Tuk-Tuk szigetére, természetesen a szállásügynökök folyamatos rohamától kísérve.
 |
| Csordultig tömve a komp |
 |
| Vadi új, használható mentőmellények |
 |
| A falu hátterében füstfelhősek a hegyek a bozóttüzektől |
 |
| Tuk-Tuk |
1órányi szemergő esőben tett séta, több kis hotel és zimmerferi megnézése után a Carolina hotelben szálltunk meg, 2000Ft értékű Rúpia per éjszaka áron. A teraszon tett vacsora és a tegnapi blog lajhártempójú feltöltődése után, a zuhogó eső hangjaitól kísérve aludni tértünk.
 |
| Hotel bejárata |
 |
| Hotel udvarra néző házai |
 |
| Recepció |
 |
| Étterem |
 |
| Az általunk bérelt ház |
 |
| Szobánk |
Holnap 27én felfedezzük Tuk-Tukot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése